A napjainkban világszerte villámgyorsan terjedő elektromos közlekedés a fejlett országokban kezdte el reneszánszát. Egyre több gyártó mutatja be hibrid vagy teljesen elektromos hajtású járművét, vagy kapcsolódó technológiáját. A hatótávolság növekedése, a töltőhálózatok terjedése, lehetővé teszi, hogy 2020-ra (az előrejelzések szerint) 10 millió elektromos jármű közlekedjen a világ útjain. Az elektromos hajtás technológiájához szorosan kapcsolódik a konnektivitás, a digitalizáció, és az önvezető technológia is. A fejlődés pedig nem csak az egyéni közlekedést érinti majd, hanem a közösségi, és a megosztáson alapulót is.
A további fejlődést magalapozó Jedlik Ányos Terv sokakban csalódást keltett, hiszen a magasztos célok ellenére a megvalósítás elmaradt. Az uniós és állami támogatás, szabályozási ösztönzők, valamint a töltőhálózat fejlesztésének ígéretére sokan reménykedni kezdtek. Az április végi „Járműipar 2016” konferencia témával foglalkozó kerekasztal szakértői meg is fogalmazták Tervvel kapcsolatos problémákat.
Az elektro-mobilitás egyéni közlekedésre való fókuszálása azért is jelent problémát, mert bár kibocsátás-csökkenéssel jár, a városi közlekedési problémákat nem oldja meg, nem szabadít fel parkolóhelyeket, nem csökkenti az autók számát, és a zsúfoltságot. A szélesebb tömegek számára pedig kizárólag a közösségi közlekedés (buszok), és a megosztott közlekedés által lehetne megismerhető, és használható. A beígért, és részben megvalósított szabályozási intézkedések nem pont azt a célcsoportot érték el, amelyiknek erre igazán szüksége lett volna. A nagy teljesítményű luxus-hibridek ingyenes parkolása, vagy buszsáv használati lehetősége inkább az ellenkező hatást váltotta (volna) ki az elektromos járművek megítélése szempontjából. A Tervben beígért gyorstöltő-hálózat ügyében gyakorlatilag semmi nem történt. Az integrált közlekedésfejlesztést alkalmazó, vagy éppen innovatív módszereket kipróbáló támogatott demonstrációs projektek sem valósultak meg.
A fent említett szakértői kerekasztal javasolt megoldásai közé tartoznak (a teljesség igénye nélkül): a töltőhálózat kiépítésének felgyorsítása, és a kapcsolódó fejlesztések állami támogatása; feltörekvő hi-tech cégek K+F projektjeinek támogatása; hazai elektromos buszgyártás támogatása; a car sharing (közautózás) elektromos változatának támogatása demonstrációs mintaprojektek megvalósításán keresztül; valamint széles körű szemléletformálás az előbb említett projekteken, illetve oktatáson, és marketing-tevékenységen keresztül.
A hazai piaci lehetőségek iránt külföldi cégek is érdeklődnek. A lehetőségek kiaknázását a Külügyminisztérium is támogatja. A hivatal egyik rendezvényen, amelyet a finn nagykövetkésen tartottak, az előadók között volt a Fortum nevű finn cég, amely komolyan gondolkodik a magyarországi terjeszkedésben. Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés során a felek biztosították egymást az együttműködés fontosságáról. Reméljük ez nem csak a szavak szintjén marad.
Az elektro-mobilitás széles körű terjedése hazánkban leginkább a külföldi cégek által behozott tudás, és tőke, az állami és EU-s támogatások, a K+F projektek, és a hazai KKV-k segítése mentén lehetséges. Fontos lenne még, hogy az egyéni közlekedés mellett a közösségi és megosztott mobilitásban is szerepet kapjon ez a technológia. A korábban tárgyalt Car2Go lehetséges hazai debütálása például egy jó kiindulópont lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.