Az elmúlt években a közautózás komoly ütemben fejlődött. Az Avalon Caresharing szárnypróbálgatásai után a GreenGo, majd a MOL Limo tette egyértelművé, hogy Budapesten igenis van igény a közösségi autóbérlésre. Ahogy a zöld színű BuBi bringákat, úgy a benzines-elektromos Up-pokat és a közösségi Merciket is kezdjük megszokni az utakon. A zónahatárok egyre bővülnek, a felhasználók száma is szépen növekszik. A MOL Limo egyéves szülinapi statisztikái is lenyűgözők.

Egyesek szerint a közautó a gazdagok BKV-ja, bár az is igaz, hogy a közautó kiegészítője és valódi alternatívája lehet a BKV-nak és a taxinak is, hát még a saját tulajdonú autónak.

A szép fejlődésnek és ennek fentartható mobilitási szolgáltatásnak azért vannak árnyoldalai is. Most nem a közlekedési integráció, vagy a várospolitikák adaptációjának a hiányáról, hanem egy szubjektívebb témáról, a felhasználói szokásokról szeretnék beszélni.

Én magam is felhasználója vagyok az egyik szolgáltatónak, és bizony gyakran tapasztalom az autók felvétele során, hogy az utastér nincs megfelelő állapotban átadva, és ez nem a szolgáltató hibája. Természetesen tisztelet a kivételnek – ebbe magamat is beleszámítom – a felhasználók hozzáállása ezekhez a közösségi használati eszközökhöz nem megfelelő. Az autókban gyakran hagynak szemetet, ételmaradékot, kutyaszőrt és egyéb dolgokat. A Facebook-on lévő felhasználói közösségeken napi szinten lehet erről szóló bejegyzéseket olvasni, és ez még csak a jéghegy csúcsa.

Az autók külső sérülései is egyre szaporodnak, bár ez eredhet a rutin hiányából és a hazai vezetés-oktatás állapotából, de attól tartok köze van ahhoz is, hogy sokan nem vigyáznak eléggé ezekre az autókra.

A közösségi autók, mint közös használatú eszközök, tiszteletének hiánya sok helyen megfigyelhető. Én saját szememmel láttam autók között cikázó e-Up-ot, ami biztosan nagyon vicces, hiszen az elektromos autónak jó a gyorsulása, viszont rendkívül felelőtlen és veszélyes is, nem beszélve arról, hogy az esetleges balesetekből eredő károk jó részét a felhasználónak kell állnia.

A felhasználói csoportokban gyakran lehet látni fotókat és videókat őrültekről, akik Up-pal fekvőrendőrön ugratnak, vagy éppen a Mercedes-szel repesztenek 200-zal, amit büszkén posztolnak valamelyik közösségi oldalon. A szolgáltató az érintett felhasználókat nyilván kizárja, vagy meg is bünteti, és az interneten lévő kellemetlen felvételeket is igyekszik eltüntetni, de azért ezek a jelenségek nem valami megnyugtatók a közautózás jövőjét illetően.

A tilosban parkolás egy másik komoly probléma, amely csak részben a felhasználók hibája, sokszor viszont a helyi pénzbehajtóként működő parkolási társaságok is felelősek a sok problémás ügyért. Nyilvánvaló, hogy a járdán keresztben szándékosan leparkolt közautó felhasználóján leverik a büntetést, és ő meg is érdemli, de a nem megfelelően felfestett útjelek, a túlbuzgó kvótás parkolóőrök és úgy általában Budapest közlekedési kultúrája sem segít ezen a helyzeten.

Szívből remélem, hogy idővel javulni fog a felhasználói morál, illetve a szolgáltató kiszűri a renitens felhasználókat. A BuBi-hoz hasonlóan a szolgáltatás jelenléte már sokat segíthet a szemléletváltáson, és egyszer talán a közösségi autózás, a közautó elfoglalja helyét közlekedési palettán a mobilitási rendszer integráns részeként.