Közautózzunk!

A közösségi gazdaság (sharing economy) egyértelműen erőteljes felszálló ágban van manapság. A fogyasztók, ügyfelek, vásárlók, közlekedők, stb. olyan szolgáltatásokhoz férhetnek hozzá, amelyek korábban nem léteztek, vagy csak túl bonyolult, és drága volt a hozzáférésük. Napjainkban rövidtávra is hozzá lehet férni egyébként borsos árú, trendi kiegészítőkhöz (luxus táska, egzotikus háziállat, motorcsónak) vagy a mindennapokat könnyebbé tevő szolgáltatásokhoz is (háztartási segítség, közlekedés, közautó). A közösségi gazdaság alapvetése az igény, és a kínálat összekapcsolása bizonyos közvetítői díj ellenében, vonatkozzon ez bármilyen megosztható termékre, szolgáltatásra. A siker három fontos összetevője az alacsony(abb) árazás, a minél nagyobb lefedettség (időben, térben), és a bizalom (ügyfél, és szolgáltató között).

A közautó (car sharing) az egyik legjobb példája a közösségi gazdaságnak hozzátéve a fenntarthatóság ígéretét is (kevesebb autó a városokban, több parkolóhely, saját tulajdonú autók elhagyása, stb.). Ez a szolgáltatás olyan rétegek számára is elérhetővé teszi az autózást, akik korábban nem férhettek hozzá ehhez a lehetőséghez (szociális okok miatt, vagy, mert egyszerűen nem volt autójuk). Ökológiai szempontból kétségtelenül az a legnagyobb előnye, hogy más mobilitási szolgáltatásokkal (tömegközlekedés, közbringa) kombinálva szükségtelenné teszik a saját autót, vagy a második saját autót a háztartásban, így csökkentve a zsúfoltságot, zajterhelést, légszennyezést, stb. a városokban.

A Boston Consulting Group (BCG) legfrissebb tanulmánya szerint a car sharing egyre gyorsuló terjedése miatt az autógyártóknak nem kell aggódniuk, mert a közautózás terjedése nem fogja jelentősen csökkenteni az eladásaikat. Az esetleges csökkenést kompenzálni fogja az egyre több nagyméretű városi közautó flotta miatti élénkülés. Mindezek ellenére a nagy autógyártók már most igyekeznek felkészülni a „car-peak” (autó-csúcs) utáni időszakra, és igyekeznek újfajta szolgáltatásokat kitalálni, ahol a gépjármű saját tulajdonjoga nem feltétlenül szükséges. Helyette lehet szó különböző igény szerinti mobilitás szolgáltatásra, ahol az árucikk nem az autó, hanem az utazás lesz.

A közautóval (amely nem összekeverendő a telekocsizással, ahol a sofőrt kötik össze a potenciális utassal) 2015-ben világszerte 5,8 millió ember 86 ezer autós flottával közlekedett. A cégeknek nyújtott car sharing szolgáltatást, és a P2P szegmenset (pl.: CarUnity és Tamyca Európában, Turo Amerikában) is beleértve ez a mobilitás-szolgáltatás 650 millió eurós árbevételt generált ennek a folyamatosan növekvő piac szereplőinek világszerte. Európában és Amerikában a legismertebb szolgáltatók a DriveNow, Car2Go, Flinkster, Autolib és a Zipcar. Bár Ázsiában van a legtöbb autó és felhasználó, az egy főre jutó lefedettség messze Európában a legjobb.

Jelenleg az állomásos rendszerek a legelterjedtebbek, de jól jönnek fel a free-floating rendszerek is (pl: DriveNow). A közautózás paradicsoma egyértelműen Németország, ahol 490 városban elérhetőek állomásos rendszerek (36 millió potenciális felhasználóval), és 13 városban szabad folyású rendszerek (10 millió potenciális felhasználóval). Fontos itt megjegyezni, hogy ezekben a városokban a mobilitás-paletta igencsak széles, ezért az átlagos jómódú felhasználóknak sokféle közlekedési lehetőségből van választási lehetősége. A 4.95 Euróba kerülő átlagos közautós út (7.5 km) olcsóbb, mint a taxizás, de drágább, mint a saját autó használat, vagy a közösségi közlekedés. Mindezek mellett a közautó még Németországban is elenyésző részét teszi ki különböző közlekedési módoknak.

Budapesten a jelenleg egyetlen állomásos rendszerű szolgáltató (Avalon Car(e)Sharing) autói átlagos használat mellett alkalmanként (1 óra, 7 km) mindössze 957 Ft-ba (3,09 Euróba) kerülnek a felhasználóknak, amely a magánautós, és taxis költségeknél jóval alacsonyabbak megközelítve a tömegközlekedés várható költségeit.

A BCG tanulmány mindezek mellett is a közautózás további növekedését jósolja világszerte, bár ez nagyságrendileg nem fogja átrendezni a városi közlekedést, és az autóipar mutatóit. Szinte biztosra vehető, hogy az évi 7500 km-t vagy annál kevesebbet autózó városlakók számára a car sharing anyagilag sokkal előnyösebb alternatíva lesz. A fő kérdés persze az, hogy erről hogyan lehet őket meggyőzni. A személet-formáló kampányok mellett a korábban említett lefedettség (pl: nagy számú jól megközelíthető állomás, online szolgáltatás, többféle autótípus, stb.) és a közösségi gazdaságnál oly fontos bizalom megszerzése is nagyon fontos, amelyet jól ismert ’brand’-ek használta, szolgáltatási garanciák, és fogyasztói visszajelzések segíthetnek.

A BCG tanulmánya szerint a városi lakosság növekedését, és a várható jogosítványok számát is figyelembe véve, globálisan, 2021-re 35 millió regisztrált (és 3.5 millió rendszeres) közautó-felhasználó lesz, 446 ezres flottával, évi csaknem 4.7 milliárd Eurós bevételt generálva az iparágnak. Ha figyelembe vesszük az önjáró autók esetleges elterjedését, valamint a fuvarszervező szolgáltatókat (Uber, Lyft), akkor ezek a számok változhatnak. Az előbbi a car sharing növekedéséhez az utóbbi a csökkenéséhez járulhat hozzá.