Közautózzunk!

A Carsharing-nek jelentős hatása van az emberek közlekedési szokásaira. Ezt számos kutatási eredmény is alátámasztja. A következőkben néhány aktuális kutatásból szemezgetek. A cikk forrása Friso Metz (holland mobilitás szakértő) tanulmánya, aki a Crow KpVV nevű közlekedéssel foglalkozó tudásközpont munkatársa.

Carsharing: a mobilitásunk finanszírozásának okos módja.

A közautózás mögött lévő ötlet az idő nagy részében kihasználatlanul álló autókból ered. Kár, hogy sok háztartás komoly befektetés árán megszerzett autóját csak alkalmanként használja. Azok számára, akik viszonylag keveset vezetnek, de időnként szükségük van egy autóra, a közautózás megoldást jelenthet. A lefoglalt autóért a használat arányában fizetnek, amelynek az előnyeit egyre többen tapasztalják meg.

Az autózás drága, és ami a legrosszabb, hogy ezt nem is vesszük észre. Az autót már kifizettük (legtöbb esetben), a biztosítást, és a súlyadót rutinszerűen befizetjük a többi számlával együtt. Ha keveset használjuk járművünket, úgy tűnhet, nem is kerül sokba. Mivel a házunk előtt áll, előbb-utóbb akkor is beleülünk, ha nem feltétlenül szükséges.

A carsharing esetében ez éppen fordítva történik. Mivel hogy utazásonként kell fizetni, mindig látható, hogy az adott utazásnak mekkora a költségvonzata. Tekintve, hogy ez a költség magas, a felhasználó kétszer is meggondolja, mikor használja. A közösségi közlekedés (főleg ha bérletünk van) szinte biztosan olcsóbb, de a kisebb bevásárlást akár még kerékpárral is képesek vagyunk elintézni, hogy kevesebb legyen a kiadásunk. Az autózás így válik nem elsődleges közlekedési lehetőséggé, bár mint opció, azért ott van, még ha le is kell foglalni használat előtt.

Az autó státusz szimbólum.

Amennyire az autó tulajdonosoknak a nagyra becsült járgányuk saját presztízsük, identitásuk kifejezésére szolgálhat, ugyanúgy a közautó használók (egyelőre még csekély tábora) is önmeghatározásra használhatja ezt a fenntartható közlekedési módot. A fenntarthatóság, környezetvédelem, és innovatív eszközök használata, mint önmeghatározás a fiatalok körében is egyre inkább kezd elterjedni. Egy közautós szolgáltatótól kibérelt kabrióban készített ’selfie’ Facebook-os megosztása is lehet ’cool’, akárcsak egy üzleti tárgyaláson prémium besorolású megosztott autóval megjelenni.

Elég kényelmes a carsharing?

Amikor a saját autónk a ház előtt parkol, azt gondolhatjuk, micsoda kényelem az élet. Közautó használók esetében ez nem lehetséges, mégis az élet könnyebb így, hiszen sok minden hiányzik a hétköznapokból (amit valójában nem is bánunk): fáradságos karbantartás, költséges javíttatások, váratlan kiadások, gyűjtés egy új(abb) autóra.
Tehát mind a saját autó, mind a közösségi autó rendelkezik bizonyos kényelem faktorral. De mi van a magas költségekkel? A legtöbb ember csak elfogadja, hogy „az autózás egyébként is drága”. Ezt mindenképpen egy hibás referenciaként lehet értelmezni. Érdekes módon sok ember a kerékpárok karbantartási költségeit tarja magasnak, mert ha egy közlekedési mód ennyire olcsó, akkor ahhoz ne kapcsolódjon semmilyen költség.

Saját autó nélkül nem jutok el sehova!

Azok, akik már rájöttek, hogy keveset használt autójuk fenntartása helyett a pénzt hasznosabb dolgokra is költhetik, biztosan elképzelik az életüket autó nélkül. Ők könnyen feltehetik maguknak a kérdést: „hogyan látogatom meg a külvárosban lakó barátomat?” „Mi van, ha hirtelen szükségem lesz egy autóra?” Ez nem más, mint a birtoklás elvesztése iránt érzett irtózás. Ezekre a hétköznapi problémákra viszonylag könnyen lehet megoldást találni, mégis a legtöbben vonakodnak megtenni az első lépést.

Az autósok nagy százaléka évi kevesebb, mint 10-15 ezer km-t használja autóját, mégsem akar megválni saját járművétől. A carsharing ezt a hatást csökkentheti. A közautót használni kezdők idővel még kevesebbszer foglalnak, mert rájönnek, hogy az eredetileg gondoltnál is kevesebbszer van valóban szükségük autóra.


Hogyan lehet a berögzült szokásokat megváltoztatni?

Ha egy stabil élethelyzetben kifejlesztett szokásunkkal elégedettek vagyunk, azt nehezen változtatjuk meg. Ennek lehetnek bizonyos motivációs okai, amikor is az emberek a számukra nem preferált lehetőségekkel eleve nem is számolnak (motivációs vakság), vagy egyáltalán nem számolnak alternatív lehetőségekkel (kognitív vakság). Ezen kívül a bizonytalansági tényező is eltérítheti őket egy új dolog kipróbálásától, akárcsak a társadalmi normák mérlegelés nélküli követése (forrás: Sylvia Harms).

A kutatók szerint két módon is le lehet győzni a „rossz” szokásokat: az automatikus folyamatok megtörésével és/vagy a hibás viselkedés kontextusának megváltoztatásával, pl.: új állás, új családi helyzet, költözés, megváltott parkolási helyzet, dugódíj bevezetése, stb. Az ilyen új helyzetek megváltoztathatják a mobilitási igényt, és előidézhetik például a carsharing használatát.

A szokások megváltoztatása lépésről lépésre (MaxSem modell)

Ez a modell a viselkedési változást lépésenként tárgyalja. A lépések a következők lehetnek a carsharing esetében:  
1.) Mérlegelés előtti szakasz

Ebben a szakaszban az emberek nem is tekintik a közautózást lehetőségnek. Ennek a csoportnak a tagjai talán hallanak valamit a tévében arról, hogy az autózás már kevésbé vonzó, amellyel akár egyet is érthetnek.  
Ebben a szakaszban tapasztalható a kognitív disszonancia (valami új, és a megszokott dolog közötti ellentmondás miatt tapasztalt feszültség): rájövünk, hogy autónkat keveset használjuk, viszont fenntartására sok pénzt kell áldozni, bár a birtokláshoz való kötődés még megvan. A feszültség feloldásához a carsharing kipróbálása jól jöhet, amennyiben szándékunkban áll nyitottan gondolkodni.

2.) Mérlegelési szakasz

Ebben a szakaszban az emberek érdeklődést mutatnak a közautózás, vagy saját járművük megosztása iránt a fent említett okok miatt, bár a cselekvés még várat magára. A tömegközlekedés, és a kerékpározás iránti nyitottság is megjelenik. Ebben a szakaszban a lelkesedé miatt megnő a praktikus információ iránti érdeklődés (hogyan működik?; mennyibe kerül?; pro és kontra; stb.)

3.) Felkészülés

A carsharing kipróbálásához vezető döntéshez többek között a következő dolgoktól függ:

• Mennyire vannak bevésődve a meglévő szokások
• Személyes viszonyulás az egyéb közlekedési módokhoz
• Mennyire radikális a potenciális viselkedési változás

Minél nagyobb a változás, annál nehezebb az első lépések megtétele. Egy rendszeresen használt autó feladása nagy lépés, egy kevésbé használt másodiké már nem annyira, főleg ha az egyéb szolgáltatások könnyen elérhetők. Egy tömegközlekedést is rendszeresen használó kerékpárbarát számára az autótól való megválás sokkal könnyebb, mint egy vérbeli autósnak, aki még a sarki közértbe is kocsival megy.     

4.) Akció

Az autótól való megszabadulás után a carsharing-re való teljes átállás valószínűleg nem lesz zökkenőmentes. Ha túl sok a negatív tapasztalat, a felhasználó könnyen visszaállhat az autós életmódra. Az egyéb megosztáson alapuló szolgáltatások (peer-to-peer, telekocsi, bérlés) használata csökkentheti ennek a kockázatát.

5.) Fenntartás

A közautó-használó idővel egyre kevesebbet autózik. Az ebben a fázisban lévő felhasználók pozitív élmények hatására úgy dönthetnek, többet nem vesznek autót, és élik életüket okosan használva a széles közlekedési paletta nyújtotta előnyöket mobilitási igényük kielégítésére.

Stratégiai tanácsok szolgáltatóknak:

• A korai fázisokban lévő emberekre nem kell fókuszálni
• Ösztönözni kell a szolgáltatás kipróbálását (akár ingyenes akciókkal)
• Szemléletformálással segítsük át a leendő felhasználókat a mérlegelési szakaszon

Carsharing: mikor lesz általános?

Jelenleg a közautó felhasználók tábora kisméretű. Ha a kedves olvasó egy carsharing felhasználó, az valami különlegeset jelent, tekintve, hogy még mindig az autó tulajdonlása számít ’mainstream’-nek. A sajtó sok pozitív figyelmet adott a közautózásnak mostanában, amely pozitív visszajelzés azoknak, akik már használják ezeket a szolgáltatásokat, amelyeket egyre inkább tekintenek modernnek és innovatívnak.


Mezei Csaba